Az első dalmata tenyészpár megjelenése hazánkban a népszerű olimpiai bajnokunk Elek Ilona nevéhez fűződik. Elek Ilona a londoni olimpiai bajnoksága után, a győzelem méltó élő emlékeként a British Dalmatian Club ügyvezető elnökétől vásárolt egy még Angliában befedeztetett szukát és egy kan dalmatát. Miután a szuka megellett létrejött az első dalmata kennel of Wembley - Olimpia néven 1949-ben. A szerencse azonban elpártolt az Olimpia kenneltől és húsz évnek kellett eltelnie, hogy a dalmaták hazai időszámítása újra kezdődjön.

Ahogy elkezdődött:
A dalmaták a hatvanas évek végén vetették meg lábukat hazánkban. Ezúttal egyesületünk akkori díszelnöke Prof. Dr. Törő Imre volt a kezdeményező. A magyar ebtörzskönyv tanúsága szerint Afra vom Karoluskreuz MET DA 1. első törzskönyvezett dalmatát Dr. Zachár Antal ( Azari Kennel ) importálta 1969-ben a neves osztrák tenyésztőtől Karl Leitner-től. Ugyanekkor Kiss Sándor ( Üregháti Kennel ) és Nagy Gézáné ( Katicabogár Kennel ) jugoszláv dalmatákkal alapozták meg tenyészetüket. A törzskönyveket tekintve ekkor a haza állomány 80%-a jugoszláv és német eredetű volt ezért nagy szükség volt idegen vérvonalra. 1973-ban egy idegen vérvonalú kan, az Angliában is igen jó nevű Holmburyhill Kennelből a Zachár házaspár körültekintő választása révén meg is érkezett. Mr. Golliwog of Holmburyhill két éven át minden kiállításon győzött nem csak idehaza, hanem külföldön is. Ő volt az első magyar tulajdonú Internacional és Hungária Champion dalmata.

1974-ben két újabb, immár import szuka beszerzésére vállalkozott a Lőw házaspár és Hegedűs Lenke, a Luxemburgi Dalmata Club elnöknőjének Európa hírű kenneléből hoztak két kitűnő szukát, megalapítva velük az előbbi a Postaréti utóbbi a Bodvalenkei Kennelt. A két szukát a Luxemburgban élő ICH. Ascotheath Aquarius-szal fedeztették „aki” Európában ekkor a legjobbnak számított.
1976-ban ismét két hölgy vállalkozott egy-egy import kan beszerzésére. Tóth Jonna ( Tóthszilvási Kennel ) a 40 éve dalmatákat tenyésztő jónevű angol Duxfordham Kennelből importált, Cselényi Endréné ( Csárti Kennel ) pedig finn kannal szolgálta a hazai tenyésztést.

1980-ban nemcsak tulajdonosának és tenyésztőjének (előbbi Csekő Gyula, utóbbi Dr. Zachár Antal) de a hazai dalmata tulajdonosoknak is nagy örömet okozott Azari Hadrian DA 193 ( Mr. Golliwog of Holmburyhill X Afra v. Karoluskreuz ).Ö volt az első hazai tenyésztésű kan, mely a Világgyőztes címe mellé megszerezte az Inter. Champion, valamint a Babérkoszorús Hungária Champion, Jugoszláv Champion és Román Champion címeket, majd mindehhez mindenes vadászvizsgát tett és 1981-ben az első hazai tenyésztésű Inter.Champion szukával Barczasági Nancyvel ( Arnoudt v. Huis Dalmatho X Postaréti Queen Barbara ) megalapította a Hadrianus kennelt.
1981-ben Dr. Plachy Gábor ( Black Point Kennel ) Lengyelországból importált egy amerikai vérvonalú testvérpárt. ( Step és Sigma Rezonans ) E néhány lelkes tenyésztő jóvoltából megindult a minőségi dalmaták tenyésztése. 1981-ben száz dalmata tulajdonos óhajára megalakult Budapesten a M.E.O.E. Dalmata Szakosztálya, Lőw László fáradhatatlan szervezőmunkája eredményeként. Sajnos Lőw László 1983-ban bekövetkezett hirtelen halála megrendítette a szakosztály lendületes fejlődését. A kitűzött célok közül a minden évben megrendezett fajtakiállítást, amely 1990 évtől Cselényi Endre javaslatára Lőw László nevét viseli, és a nemzetközi kiállításokon magasan kvalifikált bírók foglalkoztatását viszont az új szakosztály elnök Csekő Gyulának ( Hadrianus Kennel ) is sikerült elérni. Ő alapította egyébként az „Azari Hadrian” vándordíat, amelyet a Lőw által készített pontozásos táblázat alapján minden év végén a legeredményesebb kutya nyer el. Ennek a pontozásnak a lényege, hogy a kutya kiállításonként pontokat kap, ezek összege év végén az alap, a legtöbb pontot elért kutya nyer.

Az Azari Hadrian vándordíj nyertesei:

1981-1982. Barczasági Nancy
1983-1984. Romamenti Rémó
1985. Indu v. Mühlenbach
1986. Hadrianus Tatjana
1987. Hadrianus Treff
1988. Hadrianus Ticia
1989. Lord Severni Zahradi
1990. First z Kojca Brendy
1991. Hadrianus Akropolis
1992. Black Point Mylord
1993. Hadrianus Liver Kira
1994. O’ Leary Hadrianus v. Huis Dalmatho
1995. Capuletti Bianca of Hadrianus
1996. Kira’s Kid Fix Point Jerry Lee
1997.
1998.
1999.
2000.Ágomenti U2 Bono
2001.
2002.
2003. Liver Sunflower of Ágomenti
2004-2005-2006. Liver Walking of Ágomenti
2007. Mediolanum Unicum
2008. Albicans Florentina
Sajnos a tenyésztés nem úgy alakult ahogyan a szakosztály vezetősége eltervezte.
Bár 1983-ban érkezett még egy kitűnő vérvonalú holland import kan Thore V. huis Dalmatho, a tenyésztők sem őt, sem Golliwog-ot, Sep Rezonans-ot, Azari Hadrian-t, Duxfordham Ulmus-t nem foglalkoztatták kellőképpen, pedig ezek a kanok kiváló genetikai tulajdonságokkal, és kiállítási eredményekkel rendelkeztek. 1975-1985. között 197 alom született, ez az öt kan mindössze 55 alom létrejötténél segédkezett. Ez döntően befolyásolta az állomány további minőségi alakulását. A kiállítási eredmények hű vissza jelzői a tenyésztési próbálkozásoknak. A győztes egyedek rendre a már előbb említett kanok házasságaiból kerültek ki.
A dalmata gyorsan növekvő népszerűségét jelzi az a tény, hogy 1986-ban megduplázódott az előző évihez viszonyítva a született egyedek száma. A megfelelő minőségi egyed létrehozásához szükség volt további nagyértékű tenyész kanok importálására.
1985-86-ban érkezett három kan, Indu v. Mühlenbach ( tulajdonos.: Pausz Ervin ) Nestor v. Bodeblick és Lord Severni Zahradi ( tulajdonos.: Szabó Jenő )személyében. Indu és Lord bár közel 60 alom létrehozásában segédkezett, a tenyésztésből szaporításba átváltók népes táborán, minőségben már nem sokat segíthetett. Az 1988-ban és 1989-ben érkezett magyarországra a lengyel First z. Kojca Brandy ( tulajdonos: Szabó Jenő) és Vian Usmiech Dalmacji ( tulajdonos: Dr. Pápai Imre ) a csehszlovák származású Dustin Plum Bandy ( tulajdonos: Rognits Pál) és a holland Hadriana v. Huis Dalmatho ( tulajdonos: Csekő Gyula ).

1991-ben Csekő Gyula és Szekeres Zsuzsanna jóvoltából remek angol és holland vérvonalú kanok: O’leary v. Huis Halmatho illetve 1995-ben Arvin v. Huis Dalmatho érkeztek, valamint Szabó Jenő jóvoltából német származású Qwirl v.d. Swartzen illetve Tolek v.d. Swartzen és próbálták a magyar állományt genetikailag javítani.

A kilencvenes évek végén szintén a Csekő házaspárnak köszönhetően Gwinmor Gordon Gin kan illetve egy szuka: Gwinmor Hungarian Rapszodi érkezett a Hadrianusz kennelbe.
Sajnos a következő években a dalmata népszerűsége erőteljesen lecsökkent és nagyon sok egyed törzskönyv nélkül került eladásra, ami a minőségi kölykök eladhatatlanságához vezetett. Csak pár tenyésztő maradt a 90-es évekből, akik komolyan szinte eltökélve tenyésztették tovább az országba bekerült tenyészkutyák egyedeinek leszármazottait. Ki kell emelni Kasza Katalin Ágomenti kennelét aki a nyolcvanas évek közepétől fáradhatatlanul és sikeresen tenyészti a fajtát .
Csekő Gyulát a szakosztály élén Kasza Katalin váltotta Csekő Gyula mint küldött vett részt a további munkába. Kasza Katalin lelkes fiatal tenyésztőkből álló csapatot kovácsolt össze a szakosztály élére Gosztonyi Katalin ( Körtönyetövi Kennel ) Bálint Andrea ( Duncansbi Kennel ) Szabó Attila ( Cseppreményi Kennel ) részvételével.
A taglétszám illetve az érdeklődés a fajta iránt annyira alacsonnyá vált, hogy 2002 őszén a szakosztály úgymond MEOE. általi felfüggesztéséhez vezetett.
2003 tavaszán egy esélyt kapott a maroknyi dalmata barát, azzal, hogy soraikat rendezve egy kitűzött választáson immár Magyar Dalmata Klub néven újjáalakult. ( Érdekes módon még ma is Dalmata Szakosztálynak ismerik nagyon sokan a Klubot. )
A Magyar Dalmata Klub elnökének a fajta lelkes rajongóját az akkor kezdő kiállítót Takács Tibort választották, de Szabó Attila titkárként a régi vezetőségi tagok közül illetve Kasza Katalin is segítette az építő munkát.
Az újjáalakult klubnak sikerült évente megrendezni a Löw László nevét viselő dalmata klubkiállítást.
Az állomány javítása érdekében szintén szükség volt import kutyák beszerzésére Cserni István a Norvég Perdita’s kennelből, Kasza Katalin a Lacrima Christ ( horvát ) illetve Phanthera Unica ( szlovén ) kennelekből hoztak be kutyákat, Bálint Andrea és Balogh Zsolt Straciatella kennelből ( szlovák ) illetve Takács Tibor a Mediolanum ( szerb ) és Albican’s ( svéd ) kennelből importált tenyészanyagot.
2003-tól az építkezés időszaka következett a fajta népszerűsítése itthon és külföldön is előtérbe került, aminek eredményeképpen felvették klubunkat a ECDL ( Európai Dalmata Klub ) tagjainak sorába 2006 évben.

2008 évben a klub tagjainak száma 15 fő alá csökkent, ami szintén megkérdőjelezte a további működést, 2009 év márciusában került sor az úgymond újjászervezésre és elnök illetve vezetőségi tagok választására. Az elnöki tisztség betöltésére a tagság a korábbi elnököt Takács Tibort választotta meg, vezetőségi tagok Bakonyi Zoltán és Balogh Zsolt, illetve vezetőségi póttagok Róka Mónika és Zsiák Alexandra lettek.
A megújult vezetőség a fajta népszerűsítésén és a fajtamentésen túl a dalmata tartókat illetve a fajta szimpatizánsait is várja a klub soraiba.
Az állomány javítása a fő cél. A tenyészpárok gondosabb kiválasztásával, szigorúbb alomellenőrzéssel, a hibás nem megfelelő egyedek tenyésztésből való kizárásával, egyszóval hozzáértő lelkiismeretes tenyésztői munkával a következő években elérhetjük, hogy a hazai dalmata állomány mennyiségében és minőségében is felzárkózzon a nemzetközi színvonalhoz.

Forrás:
Cselényi Endre: Dalmata ABC
Kopa Zsuzsanna
Balogh Zsolt
A versenyeken elérhető pontszámok: